Prostitúció a régi Budapesten
A millenniumi
kiállítás idegenforgalmának növekedése, a prostituáltak számának emelkedése, a
fokozott alkoholfogyasztás okozta erkölcsi lazulás miatt a szifilisz hazánkban
a századforduló egyik rettegett népbetegségévé vált, ahol a megbetegedettek
halálozási aránya elérte a 7%-ot. Ez a helyzet cselekvésre ösztönözte a
hatóságokat. Az 1898-as XXI. törvénycikk kimondta, hogy a nemi betegség
gyógyításának költségeit az állam vállalja magára. Más intézkedésekkel a titkos
prostitúciót igyekeztek háttérbe szorítani, mivel ott az egészségügyi
ellenőrzés hiánya növelte a fertőzés veszélyét.
A bordélyház
A ház belső berendezése a
bordélyházak általánosan alkalmazott beosztását követte. Központja a szalon
volt, ahol a vendégeket fogadták, ételt és italt szolgáltak fel, zene szólt,
miközben a vendégek megnézhették az éppen szabad lányokat, és választhattak
közülük. A szalonban nem négyszemközt találkoztak a férfiak és a nők, olykor
népes társaság verődött össze, volt, aki csak a hangulat kedvéért tért be. Az
üzleti jellegen és az úriember számára kötelező udvariasságon túl, ezen a
helyen nem érvényesültek a polgári erkölcsnek a két nem egymás közötti
viselkedését meghatározó normái: a prüdéria, az álszemérem.
A prostitúció története
A nagyvárosokban, így például
Pesten is a 19. században a tömeges prostitúció kialakulásakor szabályozták a
prostituáltak számát. 1867-ben a bordélyok jelentették az egyetlen kéjelgésre
szolgáló helyet, számukat 40-ben korlátozták, melyekben 298 prostituált
dolgozott. 1916-ra ez a szám 9 bordélyra és 2480 prostituáltra változott.
Bordélytípusok
Minden kategóriának megvolt a maga közönsége. Budapesten a Kürt utcai „krajcárosnak” éppúgy, mint a Magyar utcai szalonnak, a Maison Fridának. Az utóbbit a kor magas rangú politikusai, neves írói, művészei látogatták. E helyszín nevezetessége a népszerű kurtizán, Schumayer Pilisi Róza, akinek sikerült kiemelkednie a névtelenek közül. Többek között azzal, hogy önéletrajzi ihletésű novellákat írt irodalmi lapokba. Jó kapcsolatot ápolt Krúdy Gyulával, és szerelmese volt a kor egyik közéleti személyisége, Pekár Gyula, aki miatt megpróbált pisztollyal véget vetni az életének.
Akitől Ady a "mérgezett csókot" kapta
A veszedelmessé fajult viszony, súlyosbítva a tömény italok fogyasztásában is mértéktelen Rienzi diktálta állandó éjszakázásokkal, nemcsak Ady szerkesztőségi munkabírását, anyagi és erkölcsi helyzetét rontotta le, hanem egészségét is veszélyeztette. Ebben az időben kevesebb írása jelent meg a lapban is. Fehér Dezső augusztus első felében megsokallta a veszedelmesen elfajult kalandot...
Ady vérbaja
Az elsődleges vérbaj – átlagosan
három héttel a fertőzés után – a kórokozó behatolásának a helyén kemény fekélyt
okoz, amely nem fáj, és amelyhez a környező nyirokcsomók ugyancsak fájdalmatlan
duzzanata társul. A jelentkező tünetek miatt a költő dr. Édelman Menyhértet
kereste fel, aki felismerve a betegség eredetét dr. Konrád Béla venerológus
(nemibeteg-) szakorvoshoz utalta kezelésre. Ady Endre vérbaját tehát már
Nagyváradon kórismézték, és orvosa az akkor szokásos jód-káli-tablettával,
higanyos bedörzsöléssel és az ún. Zittmann-féle ingerterápiával kezelte. Később
nyirokcsomó-daganatát meg is operálták, ami szokatlan, sőt értelmetlen. Az
elsődleges vérbaj tünetei tíz héten belül elmúlnak. A másodlagos vérbaj a
fertőzés utáni harmadik hónap körül, de csaknem mindig hat hónapon
belül szokott jelentkezni, és a kórokozóknak a vér útján történő
elterjedésére vezethető vissza. Ilyenkor már az egész szervezet beteg...
>>
Tovább a teljes szövegre
Az Ady
betegségével kapcsolatban sokat idézett önéletrajzi novella, a Mihályi Rozália
csókja (Nyugat, 1908. márc. 10.) a vallomás művészi őszintesége és egyes
elemeinek valósághitele mellett is annyira regényessé bonyolított, szándékosan álcázott
és áttételes (akárcsak a történet magva: a vérbaj átszármaztatása), hogy
jóformán semmi határozott nyomot nem találunk benne a betegség eredetére vonatkozólag.
Ady barátainak és kortársainak közléseiben is több a valószínűsítés és a
találgatás, mint a bizonyosság, a határozott állítás. De kérdés is, lehet-e
bizonyosat tudni vagy állítani ebben a kérdésben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése